Hi all!

Na ha már múltba tekintgetünk, akkor felvázolom én is az eddigi 21 évemet.:D

Én magam semmi extrát nem látok benne mondjuk. Mármint semmivel nem másabb, mint bármely más 21 éves emberkéé. Vagy ki tudja. :P

Ha nagyon visszakanyarodok, mondjuk az ovihoz…nem sokat tudok róla leírni, nem nagyon emlékszem rá. Amennyit elmeséltek az óvónők, meg a szüleim kb. ennyi. Ők úgy festettek le engem, hogy olyan gyerek voltam aki nagyszájú, és szeretett a középpontba lenni. Ha ez nem jött össze, akkor kitelt tőlem hogy tönkretegyem más szórakozását, hogy megint mindenki rám figyeljen. Nagyon érdekelt az anatómia is…4 évesen azért üvöltöttem a fürdőszoba előtt mert apukám nem mutatta meg nekem a punciját, valamint hogy nyaraláskor a mellettem álló kisfiúnak miért lóg bele a vízbe, és nekem miért nem. Perverzió? Dehogy kérem…kíváncsiság a köbön. :D

Ált.suli: Nos..imádtam az általános sulit. Akkor jött az első szerelem, meg az első bulik, első csók a biciklitárolóban és egyéb szépségek. A bulizásba kb. 11 évesen csöppentem bele, azóta is aktívan űzöm. Akkortájt jött a dohányzás is, de csak 14 éves korom óta vagyok aktív dohányos (szégyen, nem szégyen, ez van).

Otthon mindig én voltam a szent, és a kishercegnő… mondjuk ez még mindig így van. Na a lényeg, 2002-ben kerültem be a mostani társaságomba, köszönvén ezt a rock zenének. Időközben jöttek-mentek emberek, de a mai napig együtt van a társaság, aminek örülök.

Közép suli: Ez érdekes dolog nálam. Ballagás után mentem a barátnőim után, akikkel már igazán nem is voltam együtt, de mentem utánuk. Nem érdekelt a suli, csak a bulik meg a koncertek, meg is lett az eredménye…balhé egy tanárral = bukás, ezt követte az iskola váltás. Bekerültem Debrecenbe, egy majdnem csupa csaj osztályba. Roppant mód örültem neki pff. De később megszerettem őket, és jó barátaim lettek ott. De mivel szakmunkásképző volt, és édesapám szerint én többre vagyok hivatott, megint iskolát váltottam. És elkerültem abba a suliba, ahol anyám meg nővérem is végzett és ahova soha az életbe nem tettem volna be a lábam magamtól. Kisebb kínlódás meg szerencsétlenkedés árán elvégeztem végül, és leérettségiztem (jee:D). Ekkor döntöttem úgy, hogy megvalósítom egy régi álmom, hogy elköltözzek Budapestre. Ennek a barátnőim nem túlzottan örültek, mert úgy érezték hogy elhagyom őket. Pedig ez nem így van. De most már ők is tudják, és nincs probléma belőle.

Ööö …Nagyon röviden..ennyi XD

Pusszantok mindenkit!

  Dorianne

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.