Helló!!

Tegnap sorozatot néztem, amiben a főszereplő csaj a barátságról és a barátairól elmélkedett. Ezért én is elgondolkoztam az eddigi baráti dolgaimon.

Mint mindenkinek szerintem, nekem is általános suliba jöttek az első naaagy barátságaim, és az első társaságom. És nagyon szerettem őket. Akármilyen aktuális baromságon veszekedtünk is éppen. A maga nemében nekem gyönyörű volt az egész. Az első igazi lány barátságokkal, és fiú haverokkal is. A mai napig szeretettel emlékszem vissza mindegyikőjükre, és még őrzök is pár dolgot tőlük J. Meg persze ott van az ált.sulis naplóm, amiben szépen részletesen megvannak a bontások. Csak hát…rajtam elhatalmasodott a Manson mánia meg a többi, így szinte adott volt hogy a nagy társaságból mennem kellett. Oké, nem mondom hogy soha többé nem beszéltünk, mert ez így nem igaz, sőt! Pláne hogy gimi első évében, még egy suliba jártunk. De nekem akkor már másféle érdekeltségeim voltak. De a mai napig örülök, ha valamelyikükkel beszélgetek, annak meg végképp hogy nem kínosak ezek a beszélgetések. Nem szoktam neveket írni, de most nevet kapnak mindannyian. Tehát a lányfogat : Tamara, Nóri, Ágota, Sziszi, Marcsi, Adrienn, és Én. Rendben, voltak még itt emberkék, de most a fél évfolyamot nem fogom felsorolgatni.

A mostani társaságomnak én 2002 óta vagyok a tagja, de az alap tagok, akik az „idősebb részünket” képezik, már előttem is együtt lógtak. És utánam is jött még elég sok új tag. Tudni kell, hogy kisvárosban másképp alakulnak az ilyenek mint pl. Budapesten. Itt többnyire elég ha már közös az alap zenei stílus, van pár jó arc, és bumm. Alakul a molekula. Köztünk sose volt szó nagy „mertmostaztánörökké” ígéretekről, se a mostanában menő „vérszerződésekről”. Egyszerűen összemelegedtünk, és azóta is együtt vagyunk. És annak is örülök hogy bővült a népesség, mert persze ki-ki hozta a testvérét, barátját, barátnőjét. És tök mind1 az is hogy ma már ki milyen zenét hallgat. Minket már nem ez tart össze, hanem az évek. Komolyan itt nosztalgiázok mint valami vén mama, hogy jajj de jó volt ekkor meg ekkor. Szerencsémre itt van a sok fénykép. Pont a minap nézegettem hogy ki mennyit változott. És érdekes módon közülünk szinte senki senkivel nem járt egy középiskolába, mégis itt a banda még a mai napig. Hát mi más tartana már össze minket, mint az, hogy kimondva vagy nem kimondva de igenis szeretjük egymást, és fontosak vagyunk a másiknak. És szerintem majdnem mindenki mindenkivel olyan viszonyban van, hogy elég sok dologról le tudnak ülni egymással beszélgetni. A nagy 6 állat team: Réka, Ági, Brigi, Zsuzsi, Zsófi és Én. A többi 10-en 20-on embert is imádom és puszi nekik, de nem írok ki mindenkit.

Kb. 2004-ben, amikor megcsapott a glam/sleaze villám, vágytam olyan emberkék társaságára is, akik azt a zenét szeretik mint én. Ekkortájt ismertem meg Sixx barátomat, akivel kocsmás beszélgetésből lett barátság J, (de én nagyon örülök ennek). Nem sokkal később egy szegedi srác elindított egy honlapot, blackcrue néven, ahol előbújtak a magyar glamsterek. Vagy inkább megismertük egymást? Nem is tudom… A lényeg, hogy  2006-ban jött is az első glam night. Tetszett benne, hogy elég sok helyről érkeztek ide emberkék. Amit még 4 követett, de az élménybeszámolókat szintén hagyjuk. Nagyon sok jófej emberkét ismertem meg ezen bulik alkalmával, és sokakat a neten keresztül. Pár név akkor innen is: Ádám, Zoli, a két Zsolti, Pincse, Etus…stb. Sokan vannak itt is, és puszi nekik is. De hogy zenei alapra lehet-e konkrét társaságot ráépíteni, azt nem tudom. De minden ezúton szerzett ismerősnek, barátnak, havernak nagyon örülök.

A középsulis éveimet szerintem átugorhatjuk, mivel 3 középiskolát is megjártam. No, nem azért mert olyan rossz lány volnék, csak hát így alakult. Persze rengeteg embert ismertem meg mindenhol, és örülök hogy itt is születtek zenétől meg mindentől függetlenül olyan barátságok, haverságok, amik a mai napig is tartanak. Pl. Gergő, Ju-Ju, Kinga, F. Évi, Éva, Jud, Icu, Ági, Xandikám..stb. Aki kimaradt, annak ismételten puszi.

És elérkeztünk 2007-hez, amikor is felkerültem Pestre fősulira. Na mondani se kell, hogy azóta is vígan élem itt a világomat, de a rizsát kihagyom. Kis döccenők árán de kialakult itt is egy jó kis csapat : Zsoo, Niki, Andi, Vikkiszivi, Ani, és Én. Miattuk már megérte ez a suli. Mert kivételesek mindannyian, és nagyon szeretem őket.

Na, de a lényeg. Hogy lehetnek az embernek 100 felé is barátai, haverjai, amíg mindenkivel tud törődni. Én úgy érzem hogy mindenkivel ápolom a kapcsolatot amennyire lehet, és mindenkit tényleg szeretek. Akkor is ha bunkó vagyok, vagy ha éppen veszekszünk valamin. És őszintén kívánom minden olvasónak, meg tényleg mindenkinek, hogy dolgozzon a baráti kapcsolatokon, mert pasija, nője lehet számtalan, de a barátok maradjanak kiemelt helyen mindig. Hiszen sose lehet tudni, hogy mikor jön jól, egy segítő váll, egy jó szó, egy jó beszélgetés, vagy egy közös buli. J

Még ilyen utó, utószóként annyit, hogy nem is tudom hogy mire akartam kilyukadni ezzel az egésszel. Néha rámtörnek az ilyenek. Amikor elmélkedek, és visszaemlékezek dolgokra. És van amikor félek, hogy ha felkelek akkor kiderül hogy csak álmodtam. De szerencsére például drága Zsószim kedveskedő üzenetei eszmbe juttatják hogy nem.

"Mi a fasznak van neked telefonod?? Amikor én hívlak soha nem vagy képes felvenni, felkúrod az agyam" Hát nem imádnivaló az én szivecském?:D Az ilyen apróságok adják néha vissza az életkedvem, mert örülök annak, hogyha vannak, akik gondolnak rám.

Pussz mindenkinek!

Dorianne

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.