Hy!

Már megint jó késő van, de most tök furcsa dolgokon gondolkozom. Legalábbis számomra furcsákon. Ha pár szóban akarnám összefoglalni, akkor talán az otthon, haza és hasonló szavakkal tudnám jellemezni. De lássuk csak mire is gondolok.

" Az embernek az az otthona, ahová a szíve húzza. Az az otthon, ahol ha megjelensz be kell hogy fogadjanak. Csak az a baj, hogy ha egyszer ott vagy, többé nem akarnak elengedni."
Furcsa egy idézet ez, de igaz is. Nos mint legtöbben tudjátok, vagy nem tudjátok, én jelenleg két helyen székelek. Fél lábbal Budapesten, féllel itthon (Klotyófalván). Hiába szidom ezt a várost állandó jelleggel, hogy mennyire szar, mennyire unalmas, milyen gáz emberek élnek itt, valahol azt hiszem mégis irtózatosan szeretem. Talán ezért is jövök haza ennyire sűrűn. Persze ebben közrejátszik hogy itt él a családom, és a barátaim is itt laknak. Mindig furcsa érzés van bennem, amikor beér a vonat. Főleg ha hosszabb idő után jövök haza. Persze nyugtázom, hogy itt aztán semmi nem változott. A vasútállomás ugyanolyan putri mint eddig, a környék meg ugyanolyan csendes mint mindig. De mégis azt kell hogy mondjam, veszett jó érzés. Már a levegőből érzem hogy hazajöttem. És tényleg igaz, hogy lehetek én akármennyit távol, itt mindig szivesen látnak. (Most nem a családra célzok, mert az evidens hogy ők mindig) Hanem amikor pl. 1 hónap után jövök haza, és Burkuskám kinn vár a gettó állomáson, felszállunk a roppantul nem forgalmas helyi járatos buszra, lepakolunk nálunk, beszélgetünk. És hirtelen a pesti életemből visszacsöppenek a régibe. Néha tényleg úgy érzem, hogy itt kicsit megállt az idő. Vagy lehet hogy csak számomra állt meg. De akkor is jó ide hazajönni. Múltkor sétálni voltam (Igen, nem kell elájulni..kitettem a lábam a házból), és tök furcsa érzés volt. Igaz hogy már x éve mindig ezeket az utcákat látom, de ilyenkor még a nosztalgia is megrohan. Ha keresztülmegyek a környékünkön lévő 3 játszótéren, komolyan látom magamat még kis szarosként futkározni a többi homokozócimbivel, fára mászni a felettünk lakó lánnyal, vagy amikor 12-13-14 évesen a leghátsó játszótérre jártunk cigizni, meg pletykálkodni mint a vénasszonyok, meg persze látom a nagy berúgásokat, meg a sok hülyeséget amit akkor csináltunk. És csinálnánk ma is, ha nem rombolnának már szét minden jónak számító dolgot a bunkó turizmus miatt.
Az biztos hogy igaz a mondás, miszerint egy kisvárosi ember másabb, mint egy nagyvárosi. Ahogy én észrevettem a pesten született és most is ott élő ismerőseimen, nekik teljesen más volt mint nekünk. Nekik eleve adott volt mindig is a tömérdek szórakozóhely, a rengeteg program. Nekünk mi volt? Igazán semmi. Oké, kivéve nyáron. De én azt mondom, hogy nem sajnálom hogy így nőttem fel. Megtanultam megbecsülni azt, hogy mit jelent üldögélni egy hülye padon, egy üveg málnás apentával meg egy csomag szotyival és csak röhögni a semmin a barátokkal, minthogy valami hülye clubba üldögéljek non-stop, és a sok elkényeztetett idióta szánalmas vergődését figyeljem, vagy valami ultradrága bevásárlóközpontba lógjak mindig, és tömjem magamba a mekis kaját. Annyit tisztáznék hogy ezzel nem kívánok leszólni senkit. Csak megjegyeztem magamnak. 
Persze joggal kérdezheti bárki, hog ha annyira fenemód meg vagyok elégedve ezzel a várossal, akkor miért söpörtem el 220 km-re? Szabadság kérem alássan. Ki akartam próbálni egy másféle életet úgymond. Nem mondom hogy nem szeretem Pestet, mert ki a fene ne szeretné hogy csak válogatnia kelljen a kismillió hely és a kismillió program között? Naná, hogy mindenki örvendene neki. És örvend is. Nagyon sok ittenibe futottam már bele Pesten. Szóval talán nem csak én akartam szabadulni innen egy kicsit. De akárhogy is nézem, szerintem mehetnék én akár Los Angelesig is, akkor is ide húzna a szivem ebbe a porfészekbe. Mert igen, itt nőttem fel, itt éltem le a mondhatni legfontosabb éveimet. És akármennyire is fikázom, tulajdonképpen szeretem! És szeretek emlékezni a sok hülyeségre is amit csináltunk és csinálunk is!

Na ennyi volt az éjszakai elmélkedésem! Jó éjt mindenkinek!

Dorianne

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.